Szabó Gyula Győző – ének

Erdélyben, Szászrégenben születtem. 14 évesen találkoztam először Illés Lajossal, akit elhunytáig atyai barátomként és mentoromként tisztelhettem. Az ő személyisége jelentős hatást gyakorolt zenei fejlődésemre. 1998-tól Dévai Nagy Kamilla Krónikás Zenetanodájában tanultam, majd Hűvösvölgyi Ildikó biztatására felvételiztem és diplomát szereztem a Madách Színház musical stúdiójában.
Énekesként, színészként, előadóművészként vagyok hallható és látható elsősorban a Madách Színházban, de játszom – többek között - az Egri Csillagok című történelmi musicalben, és az 1849 – Volt egy szabadságharc című rockoratóriumban Kalapács Józseffel és Tóth Renivel. Énekelek népdalt, operettet és rockot is, 2017. február 1-jétől vagyok a Generális Rock Band frontembere, 2020. november 15-étől pedig a MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ énekese.


Szabó Veronika – ének (örökös tiszteletbeli tag)

6 éves korom óta énekelek. Eleinte kórusban, majd különböző magán-énektanároknál musical, táncdal és pop-rock szakon tanultam. Az első zenekaromhoz 22 éves koromban csatlakoztam vokalistaként, ami egy saját számokat játszó dallamos rock zenekar volt. A férfi főénekes mögött 3 szólamú lányvokál középső tagjaként énekeltem. Azóta is nagyon szeretem, ha több hang több szólamban együtt énekel. Később egy másik rock zenekarban ketten énekeltünk egy férfi énekessel, felváltva, duettben és egymásnak vokálozva. Majd elfogadtam egy norvégiai lehetőséget, hotelek bárjában énekelni főállásban. Ez leginkább show jellegű zenekar volt, a 70-es, 80-as, 90-es évek pop és diszkó slágereivel. Utána még pár évig éltem főállású énekesként, party zenekarokban, rendezvényeken, esküvőkön, éttermekben, hotelek bárjában léptem fel. Gyermekeim születését követő szünet után 2016. szeptembere óta ismét énekelek, a Generális Rock Band színeiben.


Szikora Zoltán – basszusgitár

1981-ben Óbudai környezetben kezdtem zenekarozással foglalkozni, mert abban az időben, aki élt és mozgott lehetőség szerint gitárral a hóna alatt járt kelt és próbálkozott. Ebben az időszakban autodidakta módon illetve mások által (Molnár Lajos - Lujó) próbatermekben, lakásokban tartott "bemutatókon" tudtunk fejlődni. A hangszeresekre külön is igaz a mondás, hogy "megtanítani senkit nem lehet csak segíteni abban, hogy megtanuljon játszani ..." vagyis kitartás, gyakorlás, gyakorlás, és akkor jó eséllyel sikerülhetnek az elképzelések.
1983-ban kerültem zenetanárhoz először, kicsit megkésve, de nem reménytelenül egészen 88-ig - Csepei Tibor zmk., Vasutas Zeneiskola, OSZK vizsga. Konzi helyett elvittek katonának így a kötött képzés nem folytatódott. 93-tól egy hosszabb szünet következett majd 2009-től ismét felvettem a hangszert és azóta különböző formációkban muzsikálok műfaji megkötések nélkül a saját korlátaim figyelembe vételével.
Kivételesen szerencsés helyzetben vagyok, mert a családom minden tagja zenével is foglalkozik - népzenétől, a klasszikuson át a jazz - jazzrock -ig és ez rendkívül inspiráló.


Tóth Attila - billentyűs hangszerek

Gyermekkorom óta zenélek, eleinte autodidakta módon koptattam a zsebpénzemből összespórolt játékszintetizátorom billentyűit, majd később már egyre komolyabb hangszerek birtokában, több zeneiskolában, kiváló tanárok segítségével nyílt lehetőségem továbbfejleszteni a tudásom. 16 évesen az Első Országos Szintetizátorverseny középdöntőjébe jutottam. Az ezt követő években, több zenekarban a legkülönbözőbb zenei stílusokban próbálhattam ki magam. A hangszeres játék mellett mindig is érdekelt a zenélést körülvevő technikai háttér, ennek köszönhetően ma hangtechnikusként, és hangmérnökként is dolgozom.
2006-tól Vörös István zenekarában játszom.


Széll Jenő – gitár

Szerencsés korban jártam általános iskolába (kizárólag zenei szempontból volt szerencsés!), amikor minden napra jutott egy-egy „csoda”. Egyszer a Black Night-ot, máskor a Satisfaction-t hozta be valaki Polimer magnókazettán. Tisztán emlékszem arra a napra is, amikor a Piramis Erotika című lemezéről – még a megjelenés előtt – leadta a Petőfi rádió az Emelj fel a szívedig című dalt melyet rögzítettem, és egyik barátomtól a másikig rohantam az Óbudai lakótelepen, hogy ők se maradjanak ki az eufóriából. És persze a Led Zeppelin, „amelynél nincs feljebb” (Schuster Lóránt). Középiskolában barátommal, padtársammal alakítottuk meg az első zenekart, amelyben gitároztam. Ő egyébként 1996 óta a Pokolgép basszusgitárosa. Fiatalkori hivatásom, mely az év nagy részében külföldre szólított, nem tette lehetővé a zenekarozást, így hosszú évekre kiestem ebből a közegből. 2014 márciusában mesterem és barátom Száraz Miki javaslatára megalapítottuk a Generális Rock Band nevű bandát. 2014 júniusáig létezett a GRB első formációja, majd augusztustól a már koncertező csapat. Közben igyekeztem bepótolni az elmulasztott éveket és büszke vagyok arra, hogy különböző stílusokban tanulhattam Vargha Robitól (még a 80-as években), Száraz Mikitől, Czifra Mikitől, Rák Bélától.